Nolám'... íme a második hét programja... a kis csapatunk egyik része animációt tanul, a másik csoport pedig szinkronizál és bábjátékkal próbálkozik. Néha azt gondolná az ember, hogy a kezdet a legnehezebb, de amint továbblép, s megtapasztalja az előtte álló feladatokat, megbizonyosodik róla, hogy a nagyja még csak most következik.
Mi - a színjátszó tanoncok -, Ottó segítségével, csütörtök reggel belefogtunk a szinkronizálás „mesterségének elsajátításába”. Egy mindnyájunk számára ismert és egyben szeretett mese - a Hófehérke és a hét törpe - hanganyagát próbáltuk meg összedobni, majd délután a bábokkal ismerkedhettünk meg. Eleinte mindenki buzgón próbálgatta a kisebb nagyobb figurákat, de a kedvünk és a figyelmünk sajnos gyorsan lelankadt (ami persze szombat délutánra néhányunknál az egekbe rúgott), mivel nem gondoltuk, hogy ennyire fárasztó megtartani a nyuszikat, a rókákat és az összes többi bábot. Másnapra a többségnek izomláza volt az előző napi „bábozás” miatt... hmm bábozás… azt hittük, hogy kijelenthetjük, hogy „Igen, mi báboztunk!”, de nagyot tévedtünk, amit mi csináltunk, az csak a próbálkozás mércéjét súrolta. Ebben közre játszott az is, hogy a csapatunk tagjai most ismerték meg igazán a másik tulajdonságait és - bár kissé nehézkesen -, de változtattunk saját gyengeségeinken és elfogadtuk a többiek megszólalásait, cselekedeteit. Ezzel vette kezdetét az „igazi csapatmunka”, mely még sajnos kiforratlan, de egyre inkább haladunk az összhang és az együttműködés felé. (Legalábbis én így vagyok vele, aztán most jöhetnek a leszólások, ha nem így van:D)
A csoport másik fele rendkívül jó munkákat készített. Voltak mozgó ruhadarabok, „repülő” emberek, és írni tudó cukorkák is. Számukra ez volt a „bemelegítés”, a feladat nagy részét a csapatmunka tette ki, ugyanis egy animációs kisfilmet kellett együtt készíteniük, amiről sokat még nem tudunk, de - szerintem - mindenki izgatottan várja a bemutatót, hogy ismét együtt nevethessünk.
Ez a hét mindenki - beleértve a mentorokat is - számára egy óriási megpróbáltatás volt. Akadtak nézeteltérések és kisebb viták, de többnyire a humor és a jókedv fűszerezte napjainkat. Kíváncsian várjuk az elkövetkezendő napokat, ahol a reklámfilm készítésébe kóstolhatunk bele.
További szép napot!
Barbi
