'nnyi

A közös munkáknak egy darabig vége... az elmúlt két héten számtalanszor megindultam reggelente, hogy "Végre megint BMC!" és nem...szomorú, de az ember ilyenkor jön rá, hogy mennyire jó volt az, amikor nap mint nap együtt volt olyan emberekkel, akikkel megegyező az érdeklődési köre. Rengeteg kapcsolat szövődött - többnyire baráti alapon - , amiknek talán sosem lesz vége...reméljük a legjobbakat!=)

Sok sikert kívánok a következő kiscsapatnak. Remélem, hogy mielőbb újra találkozom majd veletek, a tanárokkal, Vastival, Danival és Lacival!

ui.: Attól, hogy a tanfolyamnak vége...a blog szerkesztgetése mehetne tovább... egyrészt kapcsolattartás, másrészt a munkáink publikálásának szempontjából.

Üdvözlettel: B-betűs lány!:)

A harmadik hét első és második napjának eredményes zárása.
Hát igen, ezzel is megvolnánk. Tegnap megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor azt mondják, hogy „Túl sok vagy!”, „Legyél kicsit kevesebb!”. Felettébb érdekes érzés több éves színpadi szereplés után a kamerák elé állni és a „túlzott” gesztikulációt visszafogni, az arcmimikával és a non verbális jelek használatával csínján bánni. Élmény dús napban volt részünk (az ebédidőről nem is beszélve, amikor ugyanis letették elénk a desszertet és 5-10 percig azon filóztunk, hogy a fagyihoz minek adtak villát, mire rájöttünk, hogy somlóit készülünk megdézsmálni.=D ami nem mellesleg nagyon ízletes volt, csak bolondoztunk kicsit.:P). A délelőtt folyamán óriási „trauma” ért bennünket… megtudtuk, hogy pénteken, az az ma; hálózsákot, tanszert, fogkefét és ehhez hasonló, a tanfolyamhoz nem éppen passzoló dolgokat kell hoznunk a forgatásra, majd vissza kellett néznünk magunkat az első improvizatív reklámforgatás után… hát mit is mondjak… próbálkozunk!:D Elsősorban „Funny reklámot” készítettünk, ahol a többségnek sikerült (habár tudat alatt) a telefonra terelni a figyelmet, de volt, aki fehérnemű-, avagy óvszerreklámot jeleníthetett volna meg a csoport meglátása szerint. A felsoroltak közül az utóbbi az én nevemhez kapcsolódik, de tudni kell, hogy Vivi és Viki voltak eleven hangulatukban… ergo mindent félreértettek és kiforgatták az ember szavát, ami persze nem baj, mert rengeteg új ötlet és poén származik most már innen. Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy még az ebéd előtt - némileg - tisztázódtak bennünk a szakma fortélyai, amit délután természetesen elmélyítettünk.

13:00 – végre a publikum (az az MI, színésztanoncok) is megtekinthette a médiakészítők múlt heti művét. Ahogy azt sejthettük… rengeteg poén és nevetés, majd ismét Ottó vett minket a szárnya alá. Végre MI nyertünk!!!:D Ritka, de értékes pillanat az, mikor a „tanár – diák viadal”-nál a tanulók hada diadalmaskodik. Nekünk most sikerült, legalábbis Ottó reakcióiból és szavaiból vélve.
„Oké, most figyelj! A feladat a következő… bemutatkozol jó hangosan, majd egy 360°-os fordulat a tengelyed körül széles mosollyal a végén… (és itt jött a nagy meglepetés) utána táncolj, mintha egy buliban lennél…!”:D

Na igen, amit nem gondoltunk volna… rendesen megadjuk a módját, ha fenékrázásról van szó. Az akció mellett a dikció is nagy szerepet kapott a nap második felében, ahol egy
„- Képzeld…!” „ - Na nee’!” - témájú kisebb darabot kellett összehoznunk, ami lényegesen érdekesre sikeredett. Néhányan itt kaptuk meg, hogy „Túl sok vagy!” A nap végéhez közeledve jött a már jól megszokott „játékos tanulás” csöppet eltérően a szokásostól, de annál több izgalommal és mosollyal.

A teljes tudatlanság… ismét homály fedi a másik csoport munkáját, de a történetük tartalmából 1-2 szót elcsíptünk… „palackozott levegő”! Nos egy kicsiny kis fejtörés szombat reggelig, mikor végre megtudhatjuk, hogy mivel rukkolnak elő újfent a többiek.:)
Utólag is bocsánat, hogy csak néhány sor telik tőlem a médiakészítők munkájáról, de többet én sem tudok:$:)

Szép estét mindenkinek! (A mai napról valaki esetleg beszámolót?!:P köszi:D)
Chao, B-betűslány;)

Nolám'... íme a második hét programja... a kis csapatunk egyik része animációt tanul, a másik csoport pedig szinkronizál és bábjátékkal próbálkozik. Néha azt gondolná az ember, hogy a kezdet a legnehezebb, de amint továbblép, s megtapasztalja az előtte álló feladatokat, megbizonyosodik róla, hogy a nagyja még csak most következik.

Mi - a színjátszó tanoncok -, Ottó segítségével, csütörtök reggel belefogtunk a szinkronizálás „mesterségének elsajátításába”. Egy mindnyájunk számára ismert és egyben szeretett mese - a Hófehérke és a hét törpe - hanganyagát próbáltuk meg összedobni, majd délután a bábokkal ismerkedhettünk meg. Eleinte mindenki buzgón próbálgatta a kisebb nagyobb figurákat, de a kedvünk és a figyelmünk sajnos gyorsan lelankadt (ami persze szombat délutánra néhányunknál az egekbe rúgott), mivel nem gondoltuk, hogy ennyire fárasztó megtartani a nyuszikat, a rókákat és az összes többi bábot. Másnapra a többségnek izomláza volt az előző napi „bábozás” miatt... hmm bábozás… azt hittük, hogy kijelenthetjük, hogy „Igen, mi báboztunk!”, de nagyot tévedtünk, amit mi csináltunk, az csak a próbálkozás mércéjét súrolta. Ebben közre játszott az is, hogy a csapatunk tagjai most ismerték meg igazán a másik tulajdonságait és - bár kissé nehézkesen -, de változtattunk saját gyengeségeinken és elfogadtuk a többiek megszólalásait, cselekedeteit. Ezzel vette kezdetét az „igazi csapatmunka”, mely még sajnos kiforratlan, de egyre inkább haladunk az összhang és az együttműködés felé. (Legalábbis én így vagyok vele, aztán most jöhetnek a leszólások, ha nem így van:D)

A csoport másik fele rendkívül jó munkákat készített. Voltak mozgó ruhadarabok, „repülő” emberek, és írni tudó cukorkák is. Számukra ez volt a „bemelegítés”, a feladat nagy részét a csapatmunka tette ki, ugyanis egy animációs kisfilmet kellett együtt készíteniük, amiről sokat még nem tudunk, de - szerintem - mindenki izgatottan várja a bemutatót, hogy ismét együtt nevethessünk.

Ez a hét mindenki - beleértve a mentorokat is - számára egy óriási megpróbáltatás volt. Akadtak nézeteltérések és kisebb viták, de többnyire a humor és a jókedv fűszerezte napjainkat. Kíváncsian várjuk az elkövetkezendő napokat, ahol a reklámfilm készítésébe kóstolhatunk bele.

További szép napot!

Barbi

Guten Morgen

Üdv Mindenkinek, a Budapest Média Centrum fiataljainak hivatalos blogján ahol a csapat felkészülésének, tanulásának folyamatát lehet majd nyomon követni, képekkel, videókkal és szöveges bejegyzésekkel, amit én ( az én személyem: Kaszta Szabolcs, a csapat egyik írói vénával megáldott tagja) fogok prezentálni a publikum számára!