Sziasztok, üdv minden kedves látogatónak, érdeklődőnek, weben barangolónak és annak is aki csak félregépelte a címsort.

Ismét egy eseménydús hetet tudhatunk magunk mögött... Volt itt sírás, rívás, fogak csikorgatása, hogy egy közismert, vagy épp sokaknak ismeretlen Friends idézettel kezdjem soraimat. Akinek nem ismerős sürgősen orvosolja a problémát azt tudom csak tanácsolni! Na de eltértem a tárgytól. Tehát mint mondottam volt lement egy hét ismét, számszerint a második. Témáját tekintve az animációs filmek, bábszínház és a szinkronszínészkedés alapjait tanulhattuk meg, értelemszerűen a színész képzőseink ismerkedtek a marionett figurákkal és a hang-kölcsönzéssel, a készítők pedig stop-motion technikával készítettek egy saját maguk által kreált történetből, tetszőleges eszközökkel és megoldásokkal egy animációt a publikum számára.

A munkafolyamat hol problémásabb, hol problémamentesebb volt az eddigikenél, merthogy a héten nem külön csoportokra bontva kellett megalkotnunk műveinket, hanem egy nagy stábként működve, mind a színművészeknek, mind az alkotóknak.
Problémásabb volt ez a felállás mert az elmúlt hetekben mindenki már valamilyen szinten kibontakoztathatta, megcsillogtathatta saját pioritásait, és ezáltal most amikor valakinek egy forgatás emberkavalkádjában el kell fogadnia egy másik ember döntését, annak ellenére hogy alig pár napja még ő rendezett, különösen nehéz feladat. Időnként kicsit több rendezőnk, operatőrünk, és forgatókönyvírónk volt mint ami még elősegíti a munka gyorsabb ütemben való kivitelezését. Viszont őszinte meglepetésemre hihetetlen jól sikerült ezeket a helyzeteket is megoldani, hiszen mindenkiben volt annyi alázat a másik iránt, és tisztelet maga felé hogy alkalomadtán a stafétát mosolyogva, könnyedén nyújtsa át társának ha esetlegesen az ő ötlete, kivitelezése jobbnak bizonyult. Pedig hangsúlyozom ez roppant nehéz feladat.
Problémamentesebb volt viszont abból a szempontból hogy mivel már előtte többeknek volt alkalmuk együtt dolgozni ezért már sokak számára világossá vált egy egy emberről hogy mik azok amikben az átlagon felül teljesíthet ha alkalma nyílik rá. Több remek, rendezőnk volt, felfedeztünk szavamra mondom egy fantasztikus zeneszerzőt a csapatban, lett egy hihetetlen színes színészgárdánk, és még az én írási képességeimről sem derült ki hogy voltaképp a felét sem érik mint az első látásra tűnik. Persze biztos vannak akik átlátnak a szitán... Mindenesetre az hogy ezáltal a munkának bizonyos szakaszait, le tudtuk kisebb alegységekre osztani, gyorsabb munkát eredményezett még a kisebb-nagyobb problémák ellenére is, hisz mivel már volt alkalmunk a múlthét műveit egymás előtt is bemutatni, tudtuk hogy kihez kell fordulni majd a vágással, és kinek a kezébe kell adni a kamerát ahoz hogy a felvételekben ne találjunk kivetnivalót.

Ezzel le is zárom az a heti kis elemzésemet, igyekszem gyakrabban is posztolni, és kérek mindenkit hogy zaklassa a nálam sokkal jobb képességekkel megáldott szerkeztő kollégákat hogy néha írjanak valamit a blogra mert a végén kellemetlen helyzetbe hozom magam a nevetséges szövegkörnyezetű posztjaimmal! :)

Peace,
Szabolcs